Cukormázas donut, churros csoki szósszal, mézes loukomades és lekváros berliner, na meg persze a porcukros csöröge és zárjuk a sort a felülmúlhatatlan szalagos fánkkal.
A farsangi szezon kihagyhatatlan édessége a FÁNK. A világ minden táján készítik az USA-tól kezdve Indián át az öreg kontinensig. Természetesen a formák és ízek különbözőek, egy közös pont azonban biztosan van mégpedig a forró olajban való sütés.
Ismételten egy rövid képzeletbeli gasztro időutazásra és világjárásra invitállak Titeket.
Utazásunk első helyszíne az ókori Római Birodalom. Itt készítettek először fánkszerű édességet a globulit. Az apró tészta golyóbisokat olajban kisütötték és mézzel, valamint mákkal tálalták.
Ennek utóda a loukomades, ami a görögök kedvelt édessége.
Szakácskönyvben először a 15. században közöltek fánk receptet.
Meglepő, hogy az 1780-as években, amikor a bécsi pékségek már fánkot is kínáltak farsang környékén, luxus édességnek számított a lekvárral töltött verzió. Egy fánk kétszer annyiba került, mint fél kiló marhahús.
Természetesen számos legenda is fűződik a fánk feltalálásához. Így szól az egyik: egy Cäcilia Kramf nevű szakácsnőnél betelt a pohár, amikor egyik vendége felbosszantotta és megdobta egy adag kelt tésztával. Azonban a tészta célt tévesztett és a vendég arca helyett, a forró olajban landolt, ezzel megsült az első fánk.
A mi szalagos fánkunkhoz legközelebb a német berliner áll a különbség csupán az, hogy a Berliner-t lekvárral töltik meg. Egyébként hozzánk is valószínűleg német közvetítéssel érkezett, ugyanis bajor területeken Krapfen-nek nevezik az édességet, amit porcukorral meghintve tálalnak.
A szomszédos Lengyelországban szinte a Berliner-rel megegyező módon a Paczki, ami kis csomogatot jelent és a torkos csütörtöki menü kihagyhatatlan eleme.
Utazzunk egy kicsit nyugatabbra holland és belga földre. A fánk neve itt Oliebol, azaz olajban sütött tésztagömb. A kelt tésztát két kanál segítségével szaggatják a forró olajba és hagyományosan szilveszter éjjel fogyasztják.
Aki minden reggel fánkkal kezdené a napot annak pedig Madridban a helye, ugyanis a spanyolok hagyományos reggelije a churros. Az égetett tésztát csillagcsöves habzsákból adagolják a forró olajba és rudacskákat sütnek a masszából. Fahéjas kristálycukorba forgatják és csoki szósszal tálalják. Érdekesség, hogy a churros tésztája magában ízetlen a churros szó pedig szarvacskát jelent, a hódításoknak köszönhetően Mexikó területén is kedvelt.
A szomszédos Franciaország fánkja a beignet, ami szintén kelt tésztából készül, de szaggatás helyett szögletesre vágják. Mesés történet is kapcsolódik a megszületéséhez: Marie-Antoniette a francia királyné egy farsangi mulattság alatt kiszökött a palotából és korabeli street foodostól vásárolt egy fánkot, mivel nagyon ízletesnek találta a palota szakácsával is elkészítette. A gyarmatosítás során a franciák magukkal vitték a receptet így Luisiana államban is népszerű desszert lett, a New Orleans lett lett az amerikai beignet fellegvára.
Úgyhogy repüljünk is át az óceán fölött az USA-ba, ahonnan a lyukas közepű fánkok indultak világhódító útjukra.
Ez a fánk típus is kelt tésztából készül, csak karika formájúra szaggatják és cukormázzal vonják be.
A legenda szerint egy hajósinas megelégelte, hogy a fánk közepe nyers maradt és egy borsszóró segítségével kiszúrta a sületlen tésztát, létrehozva az autentikus formát.
Létezik külön nemzeti fánknap is a tengeren túl, amit 1938 óta minden június első péntekjén tartanak, az első világháborúban a katonáknak fánkot osztogató önkéntesek emlékére.
Erre a napra minden amerikai fánkozó külön kreációval készül. Természetesen számos őrült verzióval. Létezik juharszirupos bacon-os, Elvis Presley kedvenc szendvicsének emléket állító mogyoróvajas banános, bacon-os lekváros kreáció. Valamint, S’mores süti ihlette pillecukorkrémmel töltött csokibevonatos keksz morzsával díszített fánk.
Utunkat folytatjuk és meg sem állunk Afrikáig, egészen pontosan az Észak-Afrikai Maghreb régióig.
A Sfenj nevű fánk szintén egy könnyű kelt tészta, ami nem tartalmaz cukrot, ezért magában inkább kenyérre emlékeztet az íze. Mézbe mártogatva vagy cukorral meghintve kínálják az utcai árusok kora reggel vagy késő délután. Izraelben szinte megegyező módon készül a Sephardim, ami Hanukkha idején népszerű.
Végállomásként tegyünk egy gyors ázsiai körutat.
Kezdjük mondjuk Délkelet-Ázsiában. Az édesség neve Jalebi, ami úgy készül, hogy sűrű palacsinta tészta állagú masszából egy tubus segítségével csigákat nyomnak a forró olajba. Ezután ízesített szirupba mártják.
Nem gondolnánk de Kínában is készül fánk, nem csak édes-savanyú csirke. A neve Youtiao, a keltésztás fánk és a churros ötvözetete, reggelire készítik.
És ez csupán töredéke a világon fellelhető fánkszerű süteményeknek. Az írást itt be is fejezem mára, nem tudok tovább csak írni ki kell, hogy próbáljam valamennyiüket.
Kommentek